Na igen... "Te akartad!"... most aztán itt van... a lakásban még mindig 30 fok felett, reggel 35 is volt. két fagyizás és folyamatos izzadás.... három póló... szal végre itt a nyár.... mondjuk holnap ha minden igaz esik vagy 10 fokot a hőmérséklet... remélem....
ma főztünk paprikás csirkét... nem is lett rossz.
benn elkezdtem egy prezentáció sorozatot (már-már tréninget) arról, hogy miket csinálok, és hogyan kéne a fejlesztőknek is teszteket írni abban a rendszerben...sok érdekes dolog van benn, tervezgetés, meg fejlesztgetés, el tudja magát foglalni az ember
a Lili ma nem aludt, úgyhogy már alszik. ez azt jelenti, hogy baromi rosszul fog aludni, és 5 kor fog kelni. jó lesz... bár ilyen melegbe nem csodálom h nem aludt.... folyamatosan dől rólunk a víz, a páratartalom meg magas... ez a 30 egynehány fok is bőven 40nek tűnik... Ádi persze nem alszik, de ha a Lili igen, akkor csak a leghangosabb játékokkal tud önfeledten játszadozni... pl motorozás benn, amit egyébként lassan, meg keveset csinál, ilyenkor gyorsan és kitartóan... hasonlóképpen a xilofonnal.. egyébként nem érdekli... A földrengés-generátor Dóra babáról azért már "lebeszéltük"... és persze ilyenkor csak hangosan tud beszélni, és be nem áll a szája... "Á, U, Á, U... APPPPAAAA. NEM-NEM. BEBE... OoOoOo. DE-DE. EBÜE. ANYANYA"
A fagyizóban meg lassan törzsvendégek leszünk, a Lili "egy ... papírpohárban, rózsaszín kanállal" rendelését már szinte mondani se kell. Az Ádi is egyre felszabadultabb ott... mondjuk ez nehezíti a fagylaltozást.
Mondjuk nem semmi gyerek. ha a szoba közepén van egy bármi, akkor arra tuti rálép és elesik... ha ott a lábad, és nem mozdítod elesik benne, ha megmozdítod akkor abban esik el... bár a fájdalomköszöbe elég magas, mint az apjáé :)... kimentünk babakocsival, és ahogy kinyúlt belőle a környék egyetlen csalánjába sikerült belenyúlnia, de nem szólt semmit, csak nagy vörös kiütései lettek...
most újra bemennek aludni... mondom neki: "Aludj jól; és halkan!!!". Erre ő: "Höhöhöhö"...
nem alszanak, csak hangos dumálást hallok....
most csend van... talán...
szal ma voltunk fagyizni, az első után gondoltuk sétálunk kicsit, hogy elfáradjanak, de olyan meleg volt, h úgy ítéltük meg (a csalános dolog rásegített), hogy talán ez nem a legjobb ötlet... úgyhogy otthon inkább pancsolás volt az erkélyen. ami jó volt.
a második fagyi után meg szintén sétálni kezdtünk, hogy keressünk egy egészen vadiúj játszóteret. a Lilinek azonban hamar elment a kedve, és valami a lábát is megcsípte... így hoznom kellett, ezzel a hosszú sétának annyi is volt. aztán visszafelé célba vettük a játszóteret, de mivel Ádi nagyon álmos lett, a Lili lába meg csak nem akart rendbe jönni így azt monduk, irány haza... útközben megálltunk egy virágosbolt előtt, ahol volt egy kis padka, és Ádi meg a Lili vagy fél órán keresztül lépkedett fel és le... minek nekik játszótér... az Ádi a végén már egyedül, esés nélkül mászott fel-le... aztán elfáradt esett kettőt, és onnantól kezdve csak ülve-mászva volt hajlandó lejönni... na ekkor indultunk tényleg haza.
No comments:
Post a Comment