Egyszer régen

az irkámon

ahogy a másik blogban is írtam, történtek változások... Pontosan nem emlékszem mik, szóval úgy teszek mintha régóta nem blogoltam volna....

A Lili iskolás, úgy tűnik szereti, amit mi kis fenntartással fogadunk, mert mi nem szeretjük. Az osztályába cirka 13 gyerek jár, fiúk-lányok vegyesen, de nem egyedeken belül. Vannak indiaiak, angolok, dél-afrikaiak, fél-holland / új-zélandi, svájci, mittoménmi. Mindenki beszél angolul - ja igen, a suli nemzetközi, ahogy látható volt a felsorolásból, és angol az első nyelv. Holland a második, a magyar meg valahol a sor végén. szóval mindenki beszél angolul, kivéve a Lilit aki most tanul ugyebár. Illetve van még egy új kisfiú fél holland fél kenyai/tanzániai, vagyis holland/szuahéli. Bár mindenki megnyugtatott, hogy a gyerekek hamar felszednek egy nyelvet (feltehetően marhanyelvet a földről, ha van gusztusuk hozzányúlni) szóval pár hét/hónap/perc és perfekt angol lesz. Nah eltelt pár hónap (szeptemberben kezdte) és bár már sok mindent megért (ami a suliban történik, programozást pl nem) nem próbáltuk! ki tudja?..beszélni még nem akaródzik neki, csak a lehető legegyszerűbb szinten. Mondjuk hozzátartozik, hogy kicsit lusta, szóval ha egy biccentés elég akkor nem fog sekszpíri mondatokban reagálni. És mivel általában sodródik az árral így egy biccentés is elég. Azonban vannak barátnői, a Majva (Amara) és a Zsiné (Jeuneux). Velük jól elvan, meg az Emilikével (Melike) meg a Madlennel (Madelene) is.
Ádi is elkezdte az ovit, ami itt játszócsoport, szintén angolul, heti háromszor 2 órában. Ez az együttállás (márhogy a két gyerek angol nyelvi közeg hatását beépíti nyelvi kompetenciái közé) olyan párbeszédeket eredményezett, hogy:
"- GÓ!
- NÓ!
- GÓ!
- NÓ!"

Emellett történtek azonban más változások is. Van magyar boltunk, ami jó, van új munkám, ami szintén jó. Bár nem fizet többet, ami rossz, de legalább nem hal el az agyam közben ami jó. Kevesebbet beszélnek angolul, ami rossz, de ugyanúgy jó fej meg rendes emberek ami jó. Nincs benti "ingyen" kaja, ami rossz, de reggelente Jutival együtt csinálunk kaját, ami jó. Nem fizetik/intézik az egészségbiztosítást és a nyugdíjat, ami rossz, és sajnos nincs ennek jó párja, ami szintén rossz. Egy szó mint száz, ez is jó hely, más, van mit tanulni.

a jellyfish-es tudás pl? 

Jellyfish is not a fish, jellyfish is a plankon. Jellyfish have no bones, no brain, no heart. Jellyfish moving open and close body.

this is similar to door. open and close the door

but this is not a similar (ez volt a Lili vicce a beszédben :D)

egyébként nincs is másik blog....

na és azóta hogy elkezdtem ezt írni (pár hete???), a Lili bent egész mondatokban beszél, a gyerekek rohannak a tanítónénihez ha ez történik, hogy "Hallotta mit mondott a Lili?" Szóval mindenki boldog, meg izgatott.... Magyar bolt meg már nincs sajnos, mert kevés vevő meg idő volt rá....

szerintem be is fejezem és publisholom, különben a Lili diplomaosztóját is ide fogom írni majd egyszer.... 

avágy (régi post)

Kezdetben vala a vágy....

apa szalvétagombócra vágyott (najó nem is gombóc, de ne akadjunk fenn ezen)...

de aztán történt vala vele valami (jó ezt muszáj volt leírnom, és nem apával)

mivel mindez tegnap történt ezért már kicsit elhomályoslt a dolog. már hogy alig emlékszem. szóval úgy kezdődött az egész, hogy megfőtt a krumpli, azt jól összetörtem mert már van krumplinyomónk. ez rendben is volt. aztán bele a 8 tojás, ami mondjuk kb 4x annyi volt mint amennyi talán kellett bele, így viszont legalább elfért mellett még 2 kiló liszt is simán. aztán jött a gyúrunkvazze. először apa... jó is volt, mer majd leszakadt a karom, de a legnagyobb gyönyör akkor ért amikor észleltem h a felkarszőrzetemben apró tésztagolyócskák költöztek... amit szinte lehetetlen kiszedni.... na az jó volt... nem csak volt még mindig van...

ugorjunk egyet, a tészta meggyúrva, kendő vajaz, tészta teker, belerak, feltesz főni....
közben új (itteni, török) mák elő, szeletelőbe be egy kis cukorral, hátha, hát nem... nagyon nem adja magát....
közben tészta megnéz, víz rózsaszín, homlokcsapás.... ez a sz. rongy még sose volt hőkezelve... nabakker... rövid mérlegelés a lehetséges ólommennyiségről, majd az egész megy a kukába....
közben két kicsi gombóc készül mákkal (új) töltve, előtte kicsit megkóstolva, más az íze, de nem avas, mehet....
gombóc főz, majd kivesz... félbevág, a fele még nyers, de apa már kra éhes...
a nyers gombócban pihegő új mák  megkóstol, kb olyan mint egy indiai 5fűszer keverékbe nyalnánk bele, nem igazán olyan mint az otthoni mák... de azért legyűröm....

Zomerfest

ehhez is google translate kellett.

szóval van az úgy is, hogy itt is meleg van. persze nem az a agybaverős 40 fok, hanem az az aszalós 30. Persze a bennszülöttek ilyenkor már a sírjukat ássák és a perzselő tűzben elvesző mélyföldekről hallucinálnak. Nekik a 25 fok is már az épp elviselhető kategória. Persze azért mi se rohangásztunk fel-alá a langyos tavaszi napsütésben, mert a lakásban kb konstansan 3 fokkal melegebb volt mint kint, szóval nem ugráltunk, na. Helyette, legalábbis én, a testem körül viselt textildarabok nedvfelszívó képességét vizsgáltam. Persze több felvonása van itt a nyárnak, az első tavasszal van, ami pár napig tart és utána jó hideg meg eső követi, ilyenkor tényleg elhiszed, hogy ennyi volt idén a nyár. Aztán ez még megismétlődik párszor mindig kétségben és vágyakozásban hagyva. A mostani más, már 2 hete tart, szóval tényleg egészen nyári érzés. Majd amikor pont hozzászoknánk és kicsit kiengednénk megszűnik és felváltja a tél... gondolom...

Mivel nyár van így ovi sincs. a kizsigerelt óvónők végre megpihenhetnek pár hétre, Lili így kapott egy kis otthonlevést az iskola előtt. Feltehetően az egyik óvónő nem teljesen holland, egészen megviselte az elválás a gyerekektől, sírt is, meg minden... a másik inkább a helyén volt, szerintem már másnap el is felejtette az egészet. egyszóval most már igazán közel vagyunk ahhoz hogy elkezdődjön az iskola. ami azért nagyon fura dolog, mert - ahogy Juti megállapította - onnantól kezdve ébrenléte nagy (számunka nagy) részét már nem velünk fogja tölteni (márhogy nem valamelyikünkkel).... maradnak a hétvégék, meg a  szünetek, és ez lesz most már.... örökké=mindig=sokáig... pedig csak 4 éves... és most rálép az útra ami egyenesen a középiskoláig, egyetemig, nóbel díjig, világbékéig, világminiszterelnöknőségéig vezet... ez azért hihetetlen.... aztán Ádi is elkezdi az ovit és angolul fog tanulni, és jövő ilyenkor már anya lesz a 4. apa a 3. Ádi a 2. Lili meg az 1. angolból... ami jó dolog, de valahogy fura is. De már most nagyon ügyesek. Lili pédájul tud angolul számolni 16ig... csak a 13 marad ki, lehet, hogy babonás. Magyarul már felismeri a 20-asokat simán ha épp van kedve. Ádi már 6ig tud angolul számolni és együtt éneklik az éjbící dalt.

már előző hétvégén el akartunk menni valahová. aztán bizonyos részeim úgy döntöttek, hogy megajándékoznak egy felejthetetlen élménnyel a nyílt utcán (jó azért az nem volt...), így inkább otthon maradtunk... meg aztán még pár napot betegszabin. így e hét végén mentünk el a nagy programra, ami egyben tartalmazza a vonatozás, junk food evés (apának), repülő nézés élményét; elmentünk Schipolra (még mindig nem tudom pontosan hogyan kéne ejteni...). ez azért volt jó, mert hihetetlen iramban elrohant a nap, nem tudtuk megcsinálni apa kedvencét és az Ádi 1 perc alatt ülve elaludt a kanapén... fél 5 kor... szóval csak 20 percig, szigor van itt....

időközben a modern, márhogy szuper-hiper-űrmodern technológia is a hétköznapok részévé vált nálunk. ugyanis az itteni teflon (bleh...) bevonatú serpenyőnket megette a teflonmoly, és pattogzik le róla a teflonpikkely... ami kimondottan egészséges a marslakóknak nekünk viszont kimondottan nem. én magam vacilláltam egy hagyományos 200 kilós öntöttvas serpenyő megvételén, ami az anyag ritkaságánál fogva körülbelül csillagászati összegekbe kerül, végül egy véletlen folytán, fantasztikus, csakönöknekcsakmostcsakittcsakis akció keretében vettünk egy, egy, egy, egy, egy, tadaaaaam, [ok, itt most meg kellett kérdeznem miből is van] titánium bevonatú serpenyőt, ami olyan szuper, hogy akár acéltüskés gyémánt-bütyköscsótányok is bréktáncolhatnak benne, semmi baja nem lesz. - de azért ha lehet, inkább ne, és mi se használjunk fém eszközöket benne... na mind1 jól néz ki, elég nagy és nem volt vészesen drága.

Ádi pedig vonatmániás lett... mindig megyünk vele vonatot nézni, meg ha a kakasos játszótérre megyünk, onnan rálátni a sínekre, így a vonatokat is tudja nézni, ha éppen elvonatol egy. akárhol van éppen, ha hallja hogy vonat, akkor rohan megnézi majd azt mondja: "Szép volt" és rohan tovább. Kimondatlanul is (mivel nem tudja még kimondani) a tehervonatot várja ami nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hosszú, de általában csak személy, meg gyors vonatok mennek amit vagy nem-nagyon, vagy csak kicsikét-azért-nagyon (ez a Berlini intercity), de néha bizony csak nag hosszúak (az arányok pontosak). Szóval nagyon édes, csak egy gond van, hogy vannak bizonyos szituációk az életben, és főként körülmények meg élethelyzetek a játszótéren amikor ez a dolog, hogy: "hallom jön a vonat rohanok", bizony nem igazán működik balesetmentesen. ugyanisha épp készülne felérni a csúszda tetejére, de még nincs fenn, csak 1-2 létrafok hiányzik, ami abban a pillanatban bizony az elhelyezkedéssel meg a csúszással együtt már őrjítően soknak tűnik, inkább "az elengedem amit fogok és a gravitonokra bízom a dolgot" megoldás választja, ami nem megoldás... bár az is igaz, hogy ezzel sikeresen talált ki anyáék számára is egy játékot: "fülelj mikor hallod a vonatot és azonnal szólj ha olyan helyzetben van". ami persze jelentősen növeli a téves riasztások számát. de azért jobb félni mint megint leesni....

Nyááááááár van

Azért nem semmi. Még csak május 18 van, - boldog születésnapot nekem, meg a bátyámnak - de itt már tombol a nyár. A szomszéd is épp hőgutát kaphatott mert hangosan ordibál a barátaival. ez náluk a partizás. meg a gang korlátjának vasrácsait verdesik végig valahogy, amit igazán nem értek.... szóval végre eljött (a nyár), erre vártunk a fagyoskodás alatt, hogy végre levehessük a fűtést. nappal. meg este. mondjuk reggel nem, mert addigra k...va hideg tud lenni. szóval itt ülünk a nyári 12 fokban, a nyári többnapos esővel, és álmodozunk a meleg, meg száraz nyarakról, mert az itt nem lesz persze.

"jaaaaj apaaa, annyira kópé vagy...."

szóval mik is történtek amióta minden ujjunkat tönkretettük a trambulinnal... fogalmam nincs már.

egyszer volt olyan, hogy hétfőn kiderül, csütörtökön nincs munka mer szabadnap van. az jó volt.

aztán volt olyan, hogy.... ja olyan nem is volt

aztán volt olyan, hogy jó sokat ugráltak a trambulinon, úgy tűnik jó vétel volt, amióta megvan és az Ádi sokat ugrál rajta, hamar áttértünk a szavakról a mondatokra (királyi többes, Ádin kívül már mindenkinek mentek a mondatok (mondjuk apának néha véletlenszerűen megkevert szavakkal)), énekli hogy nád a házam teteje, rászállott a cinege közben még mutatja is. mondjuk inkább olyasminek hangzik, hogy "ád a há za te te e á szá ott a i nege" ezt persze mind ugrálás közben. de a lényeg a lényeg, az ugrálás, beszédfejlesztő (mint kutatási téma levédve 2013.05.03 - K. S. J.) szóval jó vétel volt, de majd hazamenetel előtt kicsit szét kell szedni, hogy a radiátorhoz hozzáférjenek.

aztán volt olyan, hogy apa végre előkotorta az iphone 12-eshez való védőfóliát amit cirka 20 évvel ezelőtt vett, hogy rárakja a Babi (első) tabletjére. amit azóta Ádi szétpankrációzott a bili peremén és fél évet volt a játékbolt polcán szanatóriumban. sajnos utána se lett jobb állapotban, de mivel még meglepően jól működött, apa ráaprikálta a védőborítást és kisajátította.... bruhahaha nekem is van tabletem. gondoltam jól szétrootolom és feltolok rá egy erlang vm-et... persze mi a francnak, úgyhogy ezt a bizonytalan jövőben fogom megtenni.

aztán volt olyan, hogy a földesúr, vagy fogadós, vagy háziúr küldte az éves összesítést... hát ahogy lehetett számítani, és még a fűtés (fagyos magyarok...) nincs benne.... na mind1, ilyen is volt.

aztán volt olyan, hogy a u.a. kicserélte a tvt és hozott egy kisebb asztalt (most nem megyek bele a részletekbe) így az Ádi egy fokkal nehezebben borítja magára, sokkal több helyünk van környűtte és sokkal kevesebb kupit tudunk rajta felhalmozni a hét során.

aztán volt olyan, hogy szamóca, nem eper, és ezt azóta is próbálom észben tartani mert a szamóca sokkal szebb szó és én mindig is azt szerettem volna használni (biztos génhiba).

aztán meg volt olyan, hogy apa szépen dolgozik... épp a folyamatos integráló rendszert próbálta megjavítani amikor kap egy telefont. persze lenyomja, aztán kap egy skype üzenetet: - najó nem tom már pontosan de valami ilyesmit - gyere azonnal, baj van - meg talán a Lili neve is benne van.... ez egy ilyen tipikus záróizom elengedős pillanat, de azért gyorsan telefonálok, hogy mégis miaszösz miközben búcsúzom a kollégáktól és magamra kapom a nyári (háhá katafóra) ruharétegeimet. a történet dióhéjban: a Lili leesett a székről (ez még ugye nem nagy katasztrófa feltétlenül), izé nem is székről hanem ilyen kis csüccsről, ami azért elég magas. és egyenesen nekiesett a szekrény (ilyen lapos, tv alatti ikeás csoda, félméteres mélységű dvd tokok aluloptimalizált tárolására) peremének. a feje hátul vérzik, nem is kicsit... konkrétan ömlik... szóval apa száguld haza. persze van adrenalin meg minden, de a kondi nincs szóval 100 méter után már a száján veszi a levegőt miközben teker, és áldja az eget, hogy egy városban lakunk és van bicikli.... közbe persze még átkozódik meg őrjöng, meg kétségbe esik, meg amit el lehet képzelni.... 10 perc se telik bele és már otthon van (sajnos nem mért időt) a Lili már a széken ül, kicsit sápadt, Ádi rohan elé és pár szóban összefoglalja az eseményeket. Ruha rajtuk, apa kicsit megnyugszik, olyan nagy baj már nem lehet... indulás a dokihoz, apa még mindig piheg (háhá eufémizmus) de egész jól kibírja, csak a pulcsijáig izzadja át mindenét. szerencsére soron kívül kapunk egy dokit, (remélem számlát nem kapunk) aki megnézi a sebet, meg megtudakolja lehet e agyrázkódása... szerencsére nem úgy tűnik nekünk se. a seb nem nagy, kb 1 centi, kap rá kék ragasztót. nagyon hősiesen viselkedik, közben Ádi a háttérben majdnem lezúg a székről.... de legalább volt kéznél orvos... na mind1 szóval minden jó meg hajó a vége. kapott egy kis tortaszeletet a hősies viselkedésért a Lili, anya a lezuhant vércukorért és remegő lábakért, a hősi helytállásért, a vérzéscsillapítás és telefonálás együttes 5 csillagos kivitelezéséért, és a késleltetett pánikrohamért, elsőosztályú gyereknyugtatásért... apa nem, de nem is kért. merthogy kapott maradék tortát meg egy kis sütit és ezt ő már akkor tudta...


aztán volt olyan, hogy rendeltünk egy lépcsős (nem liftes) wcülőkét, hiszen a mienk holland magasságra van állítva, szóval egy átlag magyar nőnek nem biztos hogy leér a lába, merthiszen az iskolaoviban bizony neki kell a folyó ügyeit intéznie.... azóta, jelentem alássan, csak azt használja... persze a letolom a gatyát és utána mászok fel nem működik, a lépcsőn egyensúlyozva megfordulok és letolom se nagyon de ez van. legalább már a bilivel se kell szórakázni amíg Ádi végre be nem látja az eljövendő elkerülhetetlenségét és megtörik a pelenka használati akarata.

aztán volt olyan, hogy apa 25 éves lett, ami ugye kerek szám, csak itt nem lehet más zászlót kapni csak 30-asat így olyat kapott. nem volt fergeteges parti, ráadásul munkanap, de délután (inkább este, mer.... ááá azt most nem mondom el itt) kapott tortát. Anya volt a kivitelező Lili volt a felügyelő, Ádi a minőségellenőr, neki többször is bele kellett avatkoznia a mázfeljuttatási eljárásba. szóval jól sikerült, finom is lett. aztán kapott argentínmarhaseggből darabot amit megsütött és szintén nagyon finom lett.... szóval a végére igazán jól alakult.

aztán volt olyan, hogy mindezt leírta egy blogba.

Ajajajaj

a hétvége nem indult túl jól. Lili szombaton, vagy már péntek este? belázasodott.... 38-39 de szerencsére a lázcsillapítás hamar működött, de így is fel le ugrált a hője. Aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen, Ádi is hőemelkedéses lett szombat délutánra....

de ugorjunk vissza 3 napot: egy nagy csomag érzkezett hozzánk, a gyerekek persze rögtön ki akarták nyitni, de mi tudtuk, hogy esélytelen hétvégéig, mert nincs hely a kiszobában... hogy mi volt benne?

ugorjunk még 4 napot. Ádinak kerestünk ajándékot, amikor találtunk a helyi játékbolt honlapján. ja a helyi kb hollandot jelent. egy trambulint. mivel úgyis egy trambulin az életünk, és ez extrán olcsónak tűnt gondoltuk veszünk neki egyet. 180 centis átmérő, hiperszuper háló, csak 60 vagy 80 körül... még a rendelés előtt, gondoltam lecsekkolom google translate-tel és valami gyanús lett a dologban... aztán lecsekkoltam bio translate-tel, azaz a szomszéddal és sajnos kiderül a turpisság, hogy ez bizony csak a háló... akkor bosszúból áttértünk az amazonra, nem erősítjük itt a helyi ipart. ott találtunk egy hálós beltéri 140-est, amit meg is rendeltünk.

térjünk vissza a mához. szal ma mivel már egész jól voltak, és már végkép nem bírtak magukkal kinyitottuk a dobozt, amiben volt egy másik doboz meg némi papír... nemtom minek kellett de így küldték. ez a kinyitás olyan 3 felé lehetett, onnantól kedzve kb 7ig folyamatosan szereltünk, vagyis izzadtunk... ugyanis:

van egy szép fémkeret, amit össze semmi se tart alappból. aztán van egy hálós ugrálós rész egybevarva, amit nem mindegy milyen helyzetben rakunk fel a vázra (rakunk fel, haha...) de ezt majd később... szal ezen a hálós ugrahoppos izén van nagyjából 3 és fél milliárd kis fülecske hozzá egész pontosan ugyanannyi kis!!! gumírozott acélsodrony (értsd, nem nagyon nyúlik, csak Hulknak). na az elsőt az ember persze simán felrakja. a szembe levő másodiknál kicsit erőlködik, a mellette levő harmadiknál kicsit nyög, a szembelevő negyediknél kicsit bekakál, aztán rájön, hogy itt a vége... segítség kell... persze tegyük hozzá hogy segítség akadt. az Ádi például csak 3x szúrta ki a szemét a megkaparintott csavarhúzóval, aztán csak párszor nyársalta fel magát majdnem a kiálló csövekre, a Lili ennél ügyesebben csak néhányszor volt a lehető legrosszabb helyen a lehető legrosszabb pillanatban. de térjünk vissza a kis hurkokra. szal ketten veselkedtünk neki, így sikerült tartani a jó fél óra/darab tempót, a kezünk magasfokú leamrotizálódása mellett... kb a felénél abba is hagytuk egy kis pihenőre... a Lili Ádi persze túl izgatott volt, így nem értették hogy most mért? hiszen csak ennyit kell csinálni, és megmutatták... na igen. szal kis pihenő után nekiveselkedtünk, hoztunk kesztyűket és azzal próbáltuk meg. az első pár darab egész hamar felment, új technikának köszönhetően, de az utolsó 10nél kb megtört a lendület. Ádi nagyon nyűgös lett, semmi se volt jó, így apa kicsit egyedül maradt a gondolataival és a trambulinnal. aztán kitalált egy újabb módszert, aminek sikeres alkalmazásával befejeztük a műveletet.... hihetetlen. onnan már csak az oldalfalak kellettek meg a háló, de az ovis dolog volt, egy kis csavarozás, és szembesülés a ténnyel, hogy az egész el van csúszva olyan 5-10 centimétert így nem passzol igazán a dolog... de szerencsére még áthidalható volt a táv ezért tádááááá állt a trambulin.

hihetetlen pillanat volt... a kezünk sajgott, az ujjainkat nem tudtuk behajlítani, de végre készen volt... igaz apa kicsit megkönnyezte a tényt, h nagy mázli hogy csak ennyit van elfordulva, de ez az állapot is kicsit felkavarta....talán kijavítjuk. aztán jöttek a gyerekek, egyszerre, kicsit ugarabugráltak, majd a Lili kijött... na akkor azért kicsit megijedtem, hogy ennyi volt és nem is akarnak vele játszani.... szerencsére az Ádi maradt, és tetszett neki.... a kisszoba teljesen tele, nem is értem hogy mérhettük úgy, hogy a nagy is belefér, de remélem így az esős napokban is le tudják mozogni a felesleget. igaz ez csak pár nap évente (cirka 330).

szóval ez volt ma... meg persze főztünk is édesburgonyás csirkét és apa pisztrángott kakukkfűvel citrommal meg fokhagymával. ja és volt egy nagyon jól sikerült saláta is rukkolával, paradicsommal, retekkel, uborkával, citromlével, olivaolajjal meg feta (illetve fetautánzat) sajttal.

Egy év

na mit tagadjam még az egy éves blogbejegyzéssel is csúszok egy hónapot... mentség nincs, csak a szokásos.... fáradt vagyok, éhes vagyok, mittomén. na mind1 most pótlom.

egy éve vagyunk itt, ami tulajdonképpen megdöbbentően rövid|hosszú (valamelyik a kettő körül, gusztus dolga). egyszóval 365 nap alatt gyakorlatilag egy holland mondatot nem tanultunk meg, bár a Lili lehet, hogy csak jól titkolja. Ami lehetne kínos is akkor, ha ez érdekelne itt bárkit. Persze nem is állampolgárságért folyamodunk. Persze az ember felszed néhány morzsát, mint dankjevel, meg pinátomát-(nem látom át), meg H(valami köhögős hangot képzelj ide)úde middaH(újfent) és társai. ja meg ítsmarHleh. na mindegy. egy év alatt nem voltunk coffee shopban, bár nem is volt cél, és a híres vöröslámpás negyedet se néztük meg behatóan, szintén nem volt a listán. viszont otthonosan mozgunk a piacon, mind a 4 bejáratott helyen, és már vagy 3 különféle nevű szupermarketben voltunk, de még mindig az AH (legdrágább) a favorit (k közel van).

A gyerekek viszont nőnek. Lili egyre többet csacsog és egyre okosabb dolgokkal nyűgöz le minket. Jár egy kis oviféleségbe, amit néha szeret néha nem, és pár hónap múlva a fél napját iskolában fogja tölteni.... bizony.... egyedül öltözik és vetkőzik, ha olyanja van, és egyedül törli meg magát pisilés után. jó talán ez túl intim. ha épp van a környéken egy körhinta (mint most) akkor folyamatosan jó gyerek, szófogadó, csicsergő. Többnyire az máskor is, csak egy néha egy mindenért sírós, kiabálós, irigykedős gyerek veszi át a stafétát pár percre/órára?
Visszatérve az okosságára, ma például azt mondta, hogy milyen jó játék, ha becsukja a szemét és azt mondja mama, meg papa, meg pókember és azok megjelennek előtte, még ha csukva is van a szeme, és hogy csinálja ezt az agy. szal mutattunk neki képet a tarkólebenyről (márhogy rajzot)...
végre nem csak barbiet meg lányos dolgokat néz hanem x-ment meg pókembert, meg bosszúállókat, így apa is végre élvezi az esti tévézést. sokat szerepjátékozik, bábozik, és neveli a kisöccsét: "Fel akarod venni? (Nem) Nem? Igen? Szeretnéd? Igen? Biztos? Anyaaaa Áááádi is akar balettcipőt felvenni" meg "Ádi akarsz te is X (valami tipikusan lányos/Lilis dolog)-t? Na? Akarsz? És szeretnél X-t? Ha? Igen? Szeretnél? (Ádi ezen a ponton megtörik és igent mond) Dejó! Anyaaaa Ádi is akar X-t"
Néha meg szigorúan rászól, hogy "Ádi, tudod hogy ezt nem szabad." Aztán van olyan, hogy amikor mi rászólunk Ádira, azt mondja: "De apaaaaaa, Ádi még kicsibaba. Nem tehet róla...."

Ádi is sokat változott, a VAVA szókincs egyre nagyobb, minden nap új mondatokat mond, mint "elment busz", meg "egy, kettő" meg új szavakat, hogy "apustus" "anyustus" "csiribiri"... néha már tud nem kiabálni is, és nagyon édes és figyelmes ha épp nem a cukkolom-a-nővéremet játékot játsza, vagy az "annyira unatkozom, hogy minden romba döntök"-öt, esetleg a "most rámszóltak ezért zavaromban tovább rosszalkodom"-ot.
Apának mindig odaviszi a papucsát amikor megy csinálni a fürdővizet, és a benti nadrágját, amikor hazajön. Mindig segít neki levenni a nehéz takaróját reggel, mert láthatóan lassan megy neki, és mutatja az irányt a nagyszoba felé. Amikor kint sétálunk mindig kiált hogy BUSZ amikor buszt lát, és mindenkinek elmondja párszor. A vavákat jó előre hangosan jelzi, és szívesen teszi próbára a szülők türelmét az: "ezt akarom, egészen biztosan, ne aggódj, ja nem, mi ez??? ááááá ilyet sose, hanem azt, igen azt, biztosan, mi ez??? ááááá ilyet nem" játékkal. Egyszóval nagyon édes babák.

Tehát eltelt egy év, és sok minden meg semmi se változott. Több sajtot eszünk, de kevesebb disznóhúst, de több marhahúst, de nuku pulyka meg kacsa meg liba, meg... najó ezeket már leírtam. szal a hiányzó dolgokat pótoljuk kaktuszkörtékkel meg sétával az esőben, meg hirtelen jött napsütéssel amire úgy pislogunk mint egy föld alól szabadult mittomén.

de most Isten éltesse a Királynőt!!!

Föld hívja... jelentkezz...

majdnem két hónapja írtam legutoljára... márhogy ide.... persze ezt bárki láthatja aki összehasonlítja a két dátumot. hagyjuk, nem is tudom miért hoztam fel...

szal ott hagytam abba, hogy hogyan mentünk haza decemberben, de már nem emlékszem a folytatásra, szóval kénytelen vagyok ugrani egy kicsit az időben. a január jó volt, hideg, meg volt hó, márhogy olyan ami meg is maradt másnapra. tovább nem nagyon. a Lili kezdte élvezni az ovit pár hete, volt olyan, hogy nem is akart eljönni, sőt olyan is, hogy nem fogadott szót az óvónéninek.... egy kislánynak szülinapja volt, és ilyenkor a szülinapos húzhat egy kis kosárkából ajándékot. a Lili meg azt hitte mindenki fog húzni, mert a Mikulás hozta a csomagot, ezért ott maradt. a Lia szólt neki, hogy gyere, de ő mondta, hogy nem, nem.... szal igazán felszabadult. :)
Ádi egyre kevesebbet vavázik (99%ról lementünk 80%ra) és egyre több szót mond. nagyon kis hőslovag, meg lesi a Lilit.
két hete hazamentek farsangra, én meg utánuk mentem hétvégén, hogy majd együtt jöjjünk vissza... na ebből se lett semmi, mert a Jutinak beteg lett és ki kell vizsgáltatnia magát... úgyhogy apa jött egyedül....
és persze nem tud mit kezdeni magával, meg a hirtelen jött sok szabadidővel :)

na ezt gyorsan összecsaptam.... akkor elmondom mit főztem ma: lazacos pennét.
ööö így se lett sokkal hosszabb....