Egyedül -- egy elfeledett post júliusból

sok minden történ, aminek a nagy részére már nem is emlékszem

úgyhogy ennyi volt

kösz a figyelmet





a héten a család nyaral. vagyis melegben van, itt most 16 fok árnyékban, nem árnyékban meg általában esik az eső... a hét gyorsan telik, bár többet is vagyok benn mint 8 óra, de csak azért mert reggel nem tudok mit kezdeni magammal, délután meg mindig feltorlódik valami és a jelen helyzet okából kifolyólagosan lehetőség szerint még tárgyi napon foganatosítom a végrehajtási intézkedést. szal jah...

feladtam postára az óvodai jelentkezést, mellette az iskolait is, az Ádám nevében is (nesztek vaze, ez csak nem késő). de válasz nincs... jöv héten follow-up.

előtte is biztos volt valami...
na mind1 ez volt a hét elején, aztán csütörtökön nálunk tartották, mivel a cég szervezte a Holland Erlang Group aktuálus meetupját.
nem megyek bele a részletekbe, érdekes volt, csak egy előadás volt nekem kicsit magas...
a többi nagyon
najó nem.. de ott találkoztam magyarokkal, ami meglepetés volt, és egész sokan lettünk a végén, vagy 20-an.

itthon egyébként nem sok minden van, ma csináltam zöldséges rizottót (mert nem vágyom húsra, és mert költséghatékony).  aztán persze a boltban majdnem vettem egy szelet hamburgerhúst de észhez kaptam... majd hétfőn :)

Óvoda

az egészhez hozzátartozik, hogy itt négy évesen kezdődik az iskola... gondolom nem differenciál és integrál számítással, inkább csak óvodával. márhogy olyannal mint a magyar ovi. a Lili most 3 ugyebár, azaz jövőre, mert itt nincs évvesztés meg évnyerés, a születésnapját követő első oskolai napon már megy is.... azért ez k rövid idő ám.
a probléma a következő: angolul, vagy hollandul tanuljon-e. ha mondjuk 3-4 éven belül elmegyünk innen, akkor az angollal jobban jár. ha viszont maradunk, akkor a hollanddal, mert itt még a nemzetközi iskolába is csak azt veszik fel aki beszél hollandul.
a lehetséges megoldások: van itt olyan intézmény, hogy playgroup, ez azt jelenti, hogy összeeresztenek egy rakat nem holland gyereket pár hollanddal és A: megtanítják őket angolul B: megtanítják őket hollandul. Az angolul tanítós 200 euró körül van, a hollandusul meg 20... tovább egyszerűsíti a döntést, hogy az angolul tanítósba nincs hely... de a hollandos alias Steintje meg igényel egy elbeszélgetést a védőnővel, vagy valaki mással, hogy alkalmasnak találtatunk-e mi, vagy a gyermek erre az egészre.... persze nem tudom, hogy mi van akkor ha nem, mer akkor hogy fog iskolába járni???
mindenesetre pár napja elmentünk megnézni ezt a Steintje-t. Annyit a Google Maps is segített, hogy a város lehető legkeletebbi pontján található. namármost mi ugye inkább nyugati részében lakunk... szerencsére bele tudtuk őket imádkozni a babakocsiba, így egész jó idő alatt odaértünk volna, ha
a goolge maps nem vesz minket palira. ugyanis a drága jó Philip Akárkicsoda utca olyan pontjára mutatott, ahol már csak Redneckek laktak. najó nem, de kicsit olyan volt a miliő... aztán visszasétáltunk és kerestünk valakit, aki megmondta, hogy igen, az intézmény annak a nagy irodaépületnek a túloldalán található.
nah az irodaépület egy elhagyott hodály volt, a mögött meg még 4 ilyen, egy hatalmas ipartelepen. az óvoda+iskola meg a legtávolabbi végében lakott.... érdekes volt elhagyott épületek mellett bandukolni 10 percig.
aztán megláttuk a Steintje csoportot. először furcsállottam, hogy hogyhogy ennyi szülő is van, de kiderült, hogy ők az óvónénik, csak éppen nincsenek munkaruhában... az itt nem szokás. csak egy óvónéni volt aki magyar szemmel is átment a teszten, a vezető. vagy 200 kiló, egy komplett csoport elfér a háta mögött.
egyébként jól felszerelt hely, kézmosásra egy nagyon tüchtig felmosóvödröt használnak (a gyerekek). egyébként eléggé feszített a tempó mert fél 9 től fél 12ig tart az egész... de cserébe megtanulhat hollandul.... ez most a terv, kell beszélgetni hozzá aztán jelentkezni, aztán menni.

addig meg az iskola projektet is kezdeni kell, mert sehova nincs hely... csak nyugi...

ma este (is) fújtunk szappanbuborékot. a Lili csak annyit kért: Apa most kockát...
szerencsére kockának hívja a sok összeragadt buborékot is... bár egyszer kért már háromszöget...

Hétvége

Első hétvégénk Hollandiában...
DEHOGY
A hétvégéink menetéről az előző post tájékoztatást nyújtott... szombat=piac... ez meg is volt, de ezúttal a hétvégénk feltupírozódott. Úgy indult az egész, hogy pénteken, 23:59 után szombat 00:00 lett, és mi 16:00-ra vendégségbe voltunk hivatalosak! Bizony! szóval határozottan rend-otthagyó napnak ígérkezett. Nem is akármilyen vendégségben, hiszen a házigazdákon (Bori és Kristóf) és rajtunk kívül még vagy 10 ember volt hivatalos. Többségében magyarok, bár volt egynehány külföldi is. Borival egyébként a határátkelő blogon keresztül ismerkedtünk meg, ő is itt él Kristóffal, Hilversumba. Bori orvos, Kristóf mérnök. Szinte az egész társaság már több éve itt él, mi voltunk az újoncok, de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval reggel piacolás. Ezúttal tényleg sietni kell, mert 4re nemcsak el kell készülni, hanem meg kell sütni az átvivendő mákos kiflit is.  Szóval egész jó időben, 11-12 között már haza is értünk, batyunkban a cukkínival, merthogy kapros cukkínifőzelék lesz az ebéd szombaton (vasárnap és hétfőn is). de most ezt a részt hagyjuk, nem gasztro blog születik. Szóval kész az ebéd, és még csak fél három, kész a hús hozzá és még csak három. Megesszük, még mindig csak fél négy....
ja igen. lehet itt kapni, konzervszerűségben, gyakorlatilag konzervnek álcázott papírtekercsben készre gyúrt lapított, perforált levelestésztát. amit egy nagy pukkanás kíséretével lehet kinyitni. jó muri. na ez az alapja a mákos kiflinek... a gyerekek felkelnek, mivel még van idő, hiszen esélytelen, hogy négyre átérjünk nekigyűrkőzünk Ádival Lilivel a mákoskifli gyártásnak. Ádi aktívan segít a kanállal
ja igen, intermezzo. Hilversum napok voltak a hétvégén. Ez ránk annyiban volt hatással, hogy a főutcán sátrak voltak, a piacon is, így minden át volt rendezve, és volt a  téren egy naaaagy óóóriáskerék. hivatalos nevén azt hiszem panorámakerék... Lilinek nagyon tetszik, így gondoltuk felülünk... aggódásból megbeszéljük a földi személyzettel, hogy a befizetett négy körből csak kettőre tartunk igényt, ismervén az ismeretlen faktort. beszállunk, kerék indul, anya is beindul, apa ujjai törnek... hogy rövidre zárjam, anya kiszáll egy kör után... Lili, apa és ujjainak egy része még marad. Lili nagyon élvezi, számolja a templomtornyokat, látja apa dolgozóját, meg mindent... jelzek, hogy mégiscsak igényt tartanánk a hátramaradt két körre is. lett belőle három. jó volt... anya pulzusa is lassan (2 óra múlva) helyreáll, azt mondja inkább egy átfordulós hullámvasút. Lili nyugtatja, hogy nem kell félni, a repülő is a magasban van, és ott nem félsz. Egyébként már az ominózus egy kör alatt is nyugtatni próbálta, hogy ne félj anya, nincs baj...
szóval készül a kifli. ádi kanállal esik neki felváltva a töltendő és a még tekercsben nyugvó tésztadaraboknak, majd a mákot szedegeti az asztalról. Lili kanállal segít tölteni, apa teker, de kevés sikerrel... aztán anyának mentőötlete támad, kifli ki, csiga be, minden átalakul herzig kis csigucikká... a végeredmény 5-ből 4 pont. Egy órába, egy nappaliba telt, de kész is volt mind a tizenkét darab aprócska csiga... no mind1, ezt visszük át... a gyerekek persze rögtön éhenhalnak, így marad 10... nehéz elhinni milyen nehéz volt csinálni....
átérünk a vendégségbe... azt számoljuk, hogy hogyan tudnánk kitolni a 10 perc után jelentkező azonnal-menjünk-haza-pityergést hogy legalább valamennyit ott tudjunk lenni. nincsenek nagy reményeink, hiszen sok felnőtt lesz, a lakás nem óriási, szóval nincs menekvés.... Lili szokásosan indul, kicsit feszeng, de szerencsére van egy szép francia erkély a nagyszobában, ahol feltűnés nélkül el lehet tűnni miközben kifelé nézegetünk. Az emberek szépen jönnek, a Lili kezd feloldódni. Odamegy ismeretlen nénikhez (számára nénik persze, velünk egyidősek) és beszélget velük, vagyis mesél nekik.... meglepetés 1. aztán játszik a szoba közepén, ehhez persze kellett az Ádi is aki simán odaállt nézelődni. De azt kell mondjam, hogy hihetetlen ügyesek voltak. Borit megkedvelte, másokkal is játszott. Semmi nyoma nem volt a félelemnek. nagyon ügyik voltak mindketten. Úgyhogy maradtunk 6-ig amikor Ádi már elfáradt. A házban találkoztunk Jeroen-nal is (szintén velem egyidős kolléga), akitől eddig futni kellett. Most bemutatkozott neki, meg megtanította a sziára... duuurva
szóval jól sikerült a nap.
vasárnap városnézés Boriékkal... vagyis ez a terv. de kellemes holland nyár fogad, azaz eső. szél. 16 fok... nem adjuk fel rögtön, csak amikor már kezd erősödni az eső.... akkor hazatérünk.... utána már gyönyörű napsütés egész Hollandia felett.... mi meg már megsértődtünk és nem megyünk ki.
vasárnap egyébként sikerült teljesen kitakarítani a nagyszobát és az előszobát. egész jó kis segítséggel. aztán Ádinak 20 perc alatt sikerült újra komfortos morzsahalmokkal ellátnia a nagyszobát, úgyhogy újra a megszokott otthon melege fogadott minket. de legalább sikerült megtalálni és megszüntetni a kanapé alatti sültkrumpli ellátmányát.
hétfőn, más, ismertebb ideiglenes nevén: ma. sok munka volt benn, de a Lili Jeroen-tól való nem féleleme megmaradt... ma már ügyesen (bár kicsit félre-félre tekintve) köszönt.
Aztán ma este megkérdezte, hogy hol a Jeroen lánya? Apa nem tudta a választ....
Ahogy a: Mindjárt lesz kishúgom, ugye? kérdésre se... Holnap itt van, csak egyet kell aludni... azért az meglepő lenne. Végül abban maradtunk, hogy mielőtt bekopogna az ajtón, biztosan eltölt egy kis időt anya pocijában, szóval biztosan jó időben értesülünk majd róla.... ezt elfogadta, de a holnap maradt. azaz azt mondta, hogy akkor holnap már anya pocijában lesz... de még nem.

mára ennyi, legközelebb az óvoda-mizéria dolgot fogom elmesélni,

aludjatok jól

csak nyugi és szép álmokat

kezeket a paplan alá/fölé/ba

bár aki paplannal alszik ilyenkor (a Jutin kívül, aki aludna, csak nincsen neki, így marad a két pokróc) az megérdemli.... persze itt nincs 40 fok... najó

joccaka